Hírek

„A színházzal teljes az életem” - interjú Szerényi Lászlóval



Hősszerelmes, mint Rómeó és Lysander, vagy a lányok kedvence, mint Sanya? Kíváncsiak voltunk, civilben melyikükre hasonlít leginkább az Operettszínház új csillaga, Szerényi László.

 

Tombol a késő nyári kánikula, a belváros utcáinak betonja ontja magából a forróságot. Szerényi László tekintetében is ott a tűz: leginkább akkor, ha színházi szerepeiről, élményeiről, emlékeiről mesél.

 

 

 

Az az érzésem, már egész kiskorodban kiderült rólad, hogy szeretsz közönség előtt szerepelni.

 

 

 

Így igaz. Már az óvodában lelkesen vártam azokat az előadásokat, amelyekkel évente néhányszor megleptük a szülőket. Ezekbe mindig nagyon beleéltem magam, sőt, egyszer annyira égtem az előadás hevében, hogy nem bírtam kivárni, míg a másik gyerek megszólal: rákiáltottam, hogy „Farkas koma, te jössz!”. A nézőtéren mindenki felnevetett, gondolhatod…

 

 

 

Látom, már akkor beleélted magad a szerepedbe… és kamaszkorodban milyen voltál?

 

 

 

Teljesen átlagos.

 

 

 

Na ne mondd! Nehéz elképzelni, hogy nem lázadtál.

 

 

 

Na jó, ez így tényleg nem teljesen igaz (mosolyog). Tudod, az érzelmeimet tekintve mindig is szélsőséges voltam: óriási magasságokat és mélységeket élek meg. Nagyon tudok lelkesedni vagy lázadni, és a kamaszkorom is ennek megfelelően alakult. Amikor például köpenyt kellett hordani az iskolában, akkor biztos, hogy én nem hordtam, viszont ha nem kellett, akkor felvettem. De azért a végletekig nem mentem el – szegecses ruhát vagy metál cuccokat soha nem hordtam.

 

 

 

A lányoknak biztosan bejött volna… azért is kérdeztelek a kamaszkorodról, mert az Operettszínházban most játsszák a Szép nyári nap című Neoton musicalt, amelyben te alakítod az egyik kamaszszereplőt, Sanyát. A karakter megformálásához pedig úgy érzem, valamennyire a saját tinédzserkori emlékeidhez is nyúlsz.

 

 

 

Amikor először elolvastam a szövegkönyvet, és elképzeltem Sanya figuráját, még kevésbé jutottak eszembe ezek az évek. Ellenben később, amikor már a színpadon próbáltunk és játszottunk, rengeteg gyerekkori érzés, élmény tört fel belőlem.

 

 

 

Voltak olyan szituációk, amelyekről bevillant, hogy anno épp ezt élted át?

 

 

 

Persze! Hetvenhétszer lettem szerelmes… (nevet). Vagy ott van például a darab első jelenete, amikor a fiatalok elindulnak vonattal a táborba. Emlékszem, én a táborozás előtti éjjeleken már le sem bírtam hunyni szemem, annyira vártam a hajnali indulást.

 

 

 

Mi volt a legjobb a táborozásban? Egy hét szülői felügyelet nélkül, vagy az, hogy ott voltak a barátaid is?

 

 

 

Mindkettő, de inkább talán az, hogy a barátaimmal lehettem. Mindig is társaságkedvelő ember voltam, de néha igénylem az egyedüllétet is.

 

 

 

Tehát egy kicsit magányos hős is vagy, mint Rómeó.

 

 

 

Igen, van egy ilyen oldalam is. Néha kifejezetten szükségem van arra, hogy egy kis időre magamban lehessek a gondolataimmal: szerintem az ember bár társas lény, így működik jól.

 

 

 

Rómeó mellett játszod Lysander szerepét a Szentivánéji álomban és Sanyát is, akit már említettünk. Szerinted melyik karakterre hasonlítasz leginkább?

 

 

 

Úgy gondolom, mindegyikükből van bennem egy kevés, vagy fordítva: mindhármuknak tudok adni saját magamból. Úgy érzem, hogy a színház kellett ahhoz, hogy igazán szembesüljek azzal, mennyi oldalam van, mennyi jellemvonás keveredik bennem.

 

 

 

Tehát Rómeó szerepe kihozza belőled a szerelmes férfit?

 

 

 

Így is mondhatjuk (mosolyog). A Rómeó egy komoly, felelősségteljes szerep, ugyanakkor ebben azt is meg tudom mutatni, hogy esetenként mennyire érzékeny, máskor pedig mennyire vad és szenvedélyes tudok lenni.

 

 

 

A Szentivánéji álom Lysanderére is ezért hasonlítasz?

 

 

 

Lysander egy belevaló srác, akinek helyén van az esze és a szíve is. Abban hasonlít Rómeóra, és egyben rám is, hogy a szerelméért minden akadályt hajlandó leküzdeni.

 

 

 

Sanya viszont úgy gondolom, egész más karakter.

 

 

 

Szerintem ő is afelé tart, hogy olyanná váljon, mint Rómeó és Lysander, csak még egy nagy gyerek. De alapvetően megvan benne azoknak a tulajdonságoknak a csírája, amit ők hordoznak.

 

 

 

Szerelmeik viszont jobban nem is különbözhetnének: Rómeó Júliája ártatlan és naiv, Sanya szerelme, Ria viszont igen népszerű a fiúk körében, amit szívesen hangoztat is. Neked milyen lányok jönnek be leginkább?

 

 

 

Akiknek megfog az egyénisége és a kisugárzása. Ezenkívül az őszinte, harmonikus, megbízható és kicsit titokzatos lányokat szeretem. És azt is szeretném, ha a páromtól tudnék tanulni, és ha ez fordítva is működne.

 

 

 

Feltételes módban beszélsz, tehát most nincs barátnőd?

 

 

 

Nem, most nincs.

 

 

 

És ha rátalálsz, te akarod majd meghódítani, vagy azt szeretnéd, ha ő tenne lépéseket feléd?

 

 

 

Az életem próbálom könnyedén, lazán élni, de bizonyos dolgokban elég konzervatív vagyok: én szeretek kezdeményezni. Nem tagadom, ha egy lány női praktikákkal eléri, hogy felfigyeljek rá, az tetszik, de egy idő után eljön az a pont, amikor igenis illő a férfinak lépni. Az pedig, ha egy lány nyomul, valamiért nagyon nem jön be.

 

 

 

Úgy tudom, jó néhány rajongód lett az utóbbi hónapokban…

 

 

 

Nekem? Egyetlen rajongóm sincs (nevet). A viccet félretéve, persze, vannak néhányan, és tényleg nagyon kedvesek. Tudod, engem ez a dolog mélyen meghat. Eljönnek előadásra, majd amikor végzek, a művészbejárónál megvárnak, még a nagyon hideg téli estéken is. Autogramot kérnek tőlem, beszélgetünk, fényképezkedünk… Hihetetlenül jó érzés!

 

 

 

 

 

A közösségi oldalakon is kapsz tőlük üzeneteket, dicsérő szavakat, építő kritikát?

 

 

 

Persze, és ezek mindig nagyon jól esnek, ezúton is köszönöm mindenkinek a kedves üzeneteket. Igyekszem mindent elolvasni, ám sajnos idő hiányában válaszolni csak ritkán tudok…

 

 

 

Egy éve játszol főszerepeket az Operettszínházban, ezért úgy gondolom, a rajongók mellett sok minden máshoz is hozzá kellett szoknod.

 

 

 

Igen, hisz bár stúdiós voltam a színházban, mégis teljesen más, amikor az ember úgy lép be az épületbe, hogy már előadásban játszhat. Emlékszem, az első napokban nagyon tartottam attól, hogyan fogadnak majd be a kollégák, de ez hamar elmúlt. Korábban említettem, hogy néhány dologban konzervatív vagyok, hát így van ez az udvariassággal, a tisztelet megadásával, az illemmel és az etikettel kapcsolatban is. Az például teljesen természetes volt számomra, hogy rögtön mindenkihez odamegyek és bemutatkozom – még azokhoz is, akikkel látásból már ismertük egymást.

 

 

 

Apropó szakmai kapcsolatok: Dolhai Attilával milyen a viszonyod? Hiszen többnyire az ő szerepeiben láthat téged is a közönség.

 

 

 

Attila különösen rendes velem. A kezdetektől jó tanácsokkal lát el, és mindig a támogatásáról biztosít, ami nagyon fontos nekem, és igazán jól esik. Egyébként a szerepeinken kívül szerintem az is összeköt minket, hogy mindketten egyszerű, földön járó fiúk vagyunk.

 

 

 

Te azonban nemcsak a színházzal foglalkozol, hanem úgy tudom, van egy másik hivatásod is.

 

 

 

Igen, közgazdász és közgazdász tanár is vagyok. Sokan kérdezik, hogyan lehet a színpadon és a másik szakmámban is egyszerre helyt állni – szerintem remekül kiegészítik egymást.

 

 

 

És végül utazzunk egy kicsit előre az időben: ha mondjuk három év múlva újra interjút adsz nekem, mit gondolsz, sikeres közgazdászként vagy ismert színészként fogsz velem szemben ülni?

 

 

 

Szerintem akkor is mindkét hivatásomról kérdezhetsz majd. Tudod, úgy érzem, a közgazdaságtan csak a lelkem egyik felének szól, a másiknak viszont kell a színészet, a színház. Ha tehát választanom kellene, nem lennék teljes ember, és ami fontosabb: nem lennék boldog.

 

 

 

Forrás: www.cosmopolitan.hu



2010. 09. 13.
Copyright ©2009 - Szerényi László
www.netcube.hu - weboldalkészítés, webdesign, kereső optimalizálás, online marketing. Irányt mutatunk, megoldást kínálunk!